15. Rész - Megtanítasz?

ALLI JACKSON szemszöge

Megnyugtatott, hogy legalább még az egyik kezemet fogja. Éreztem, ahogy sunyin a hátam mögé lép, és arra vár, hogy kinyissam a szemem. Pár másodpercig még csukva tartottam szemeim, felkészültem mindenre amivel szembe találhatom magam. Először csak az egyik szemem nyitottam ki résnyire, épp hogy foltokat lássak vele. A halovány fényt látva bátrabban nyitottam ki mindkét szemem, hiszen a kíváncsiság kis híján lyukat fúrt az oldalamba. Nagyokat pislogtam, hogy biztos elhihetem-e azt, amit látok.
Az üzletet csupán a gyertyák fénye világította meg, amik elszórva sorakoztak a bolt egyes részein. A szám tátva maradt, miközben néztem a sarokba felállított széket, ami mellett egy gitár volt felállítva.
Mire készül? Csillogó szemekkel fordultam meg, hogy szemtől-szembe lehessek a fiúval, aki ezt mind miattam hozta létre, s aki biztos kíváncsi a reakciómra. Csak egy mosolyt bírtam arcomra varázsolni, és csak reménykedni tudtam benne, hogy érteni fogja meglepettségem, - boldogságom.
- Tetszik? - kérdezte, miközben csillogó szemei végig pásztázták kipirult arcom. Egy mosoly terült el arcán, gondolom pirosságom láttán.
- Mire készülsz? - kérdeztem suttogva, de nem tudtam megállni, hogy egy kisebb kuncogás ne hagyja el szám. Féloldalas mosolya láttán a hideg végig futott a hátamon, és próbáltam minden erőmmel takarni zavaromat, amit akár egy mosolya is képes kiváltani belőlem.
- Gyere velem - suttogta, s kezemnél fogva kezdett el húzni a sarokba állított egyik szék felé.
Engedelmesen foglaltam helyet az egyik kényelmes faszéken, és kevésbé türelmesen vártam, hogy megtudjam mi a terve. Alig fél perc elteltével helyet foglalt velem szembe, és kezébe vette a gyönyörű akusztikus gitárt.
Pengetett párat, majd rám nézett, és egy mosolyt eresztett felém, amit én - még mindig döbbenten - viszonoztam. A szám tátva maradt az izgalomtól, ahogy figyeltem minden apró mozdulatát, s vártam, hogy elkezdjen játszani. Pár hosszadalmas másodperc elteltével kellemes gitár szó ütötte meg a fülem. Csodálva bámultam az előttem ülő fiút, ahogy arca elkomolyodik a koncentrálás hatására. Lehunytam a szemem, és hagytam, hogy a zene teljesen átjárjon. A dallam fülbemászó volt, kellemes, lágy.
Kirázott a hideg, és a szívem kihagyott kettőt, mikor meghallottam rekedtes hangját, ahogyan egy kicsit ismerős szöveget kezd énekelni. Kikerekedett szemmel figyeltem, ahogy énekel, de továbbra sem néz fel gyakran a hangszerről. Gyönyörű hangja betöltötte az egész helységet, és valami fura érzés söpört végig rajtam...
Mintha nem akarnám, hogy más hallja, s mintha csak magamnak akarnám ezt az örömöt.
Átadtam magam a dalszövegnek, a dallamnak, és minden pengetett hangnak. Rövid ideig élvezhettem a lágy dallamot, talán két percig, de bátran kijelenthetem, hogy nem tudom, mikor volt utoljára ilyen szép két percem. Harry maga mellé helyezte a gitárt, majd csillogó szemeit rám emelte, előre dőlt, s könyökével lábán támaszkodva várta mit reagálok.
- Ez gyönyörű volt - adtam hangot annak, ami már két perce a fejembe repked. Harry arcára mosoly húzódott, és egy kisebb kuncogást is hallatott.
- Te vagy az első, aki hallott zenélni - mondta halkan, kicsit elkomolyodva.
- Miért nem ezzel foglalkozol? Tehetséges vagy - mondtam teljesen őszintén. Csak nevetett, nem reagált semmit, amiből bármit le lehetett vonni.
- Köszönöm - mondtam mosolyogva, és - több mint valószínű - teljesen kipirulva.
- Micsodát? - nézett rám meglepetten.
- Hogy hallhattalak. Sokat jelent - harapom el a mondat végét. Nevetett egy aprót, lehajtotta fejét, és úgy ült egy-két másodpercig.
- Tudsz gitározni? - emelte rám tekintetét. Alsó ajkamba haraptam kérdését hallva. Mindig is megakartam tanulni, de sosem jutottam el odáig, hogy neki is álljak.
- Megtanítasz? - kérdeztem szégyenlősen. Szemei felcsillantak. Felállt eddigi helyéről, és elém állt. Kezét nyújtotta, amit kis tanakodás után elfogadtam, és hagytam, hogy arra vigyen amerre szeretne.

*

Nem tudom pontosan, mennyi ideje ülhettünk az üzlet padlóján kiterített pokrócon, de nem számított.
Nem foglalkoztam az idővel, azzal, hogy mit fognak szólni otthon. Semmivel... 

Harry hátulról ölelt át, miközben mutatta, hogyan, és mit csináljak, és én ezt nagyon élveztem. Furcsa volt ott ülni, majdnem csak az ölében, és olyan közel tudni magamhoz. Figyeltem, ahogy mutatja melyik húrt pengessem, és mire figyeljek miközben játszom. Próbáltam utánozni, úgy csinálni mint ő.
- Ne nevess - ütöttem meg óvatosan kezét, mikor hangosan nevetni kezdett bénaságomon.
- Nem nevetek - próbálta megvédeni magát, de a mondat végét ismét elnevette. Hangos kacagásba törtem ki, mikor fejét vállamba fúrta, és úgy próbálta meg takarni azt, ahogy kinevet.
- Na próbáljuk meg még egyszer - mondta.
- Jól van - nevettem még egy utolsót. Követtem utasításait, kezemet az adott helyekre raktam, és már épp elkezdtem volna játszani, mikor két kezet éreztem a derekamon, amik egyre többször böknek meg.
- Ha csikizel nem fog menni - nevettem el magam, mikor már nem bírtam tovább.
- Ne fogd rám! - nevetett.

- Pedig miattad bénázom - mentegettem magam, és arcomat kezeimbe temettem. Felmértem a helyzetet, miközben vártam reakcióját. A lába között ültem, hátulról kis híján átölelt, és most épp ráz a hideg a közelségétől. Fantasztikus..  Ennyire zavarban még sosem éreztem magam. 

Meglepett mikor lassan maga felé fordított, kezeit enyémre tette, s lassan elvette arcom elől pajzsként szolgáló kezemet. Nagy levegőt vettem, miközben figyeltem, ahogy mosolyogva magam mellé teszi a kezem, és nagy kezébe zárja az én kis kezeimet.
- Aranyos vagy, mikor bénázol - mondta. Láttam rajta, hogy alig tudja vissza tartani a nevetést, s ez engem is mosolygásra ösztönzött.
- Miattad vagyok béna - mondtam szégyenlősen, miközben lassan lehajtottam a fejem, hogy takarjam piruló arcom. Éreztem magamon átható tekintetét, és szinte láttam magam előtt, azt az elégedett mosolyt, ami arcán pihent ilyenkor. Ajkamba haraptam, ahogy meghallottam halk nevetését. Lassan emeltem fel a fejem, mikor nem jött semmiféle válasz, s lefagytam, mikor észrevettem arcát... Alig fél centire az enyémtől.

Alice W.